Avagy a gyilkos mpanga és a kis auratus története.
Pár nappal ezelőtt, hazaérek, benézek a medencébe, minden rendben. Igaz már kicsit barna-algás a sügerek akváriuma, de ezzel nincs mit tenni. Olykor ki kell takarítani.
Este mikor már közel álltam ahhoz hogy lefeküdjek, egy furcsa megérzésem támadt, rá kell néznem a halakra. Igaz a másik medence volt gyanús, mert egy megbetegedés miatt elhullott egy Molly múlthéten, gondoltam tüzetesebben rájuk nézek.
Ott nem volt gond, már-már másznék fel a két méteres magasságba szunyálni, akkor megpillantottam egy gyilkos áldozatát.
Hamar körbe rajzoltam mint Doszpot Péter, és pillanatok alatt konstatáltam hogy erre csak Dezső képes a jelenlegi lakók közül, ugyanis szerencsétlenül járt auratusunk fejét vesztve keringett a víz tetején..
Igazság szerint Dezsőre nem tudtam haragudni, mert az ivadékok olyan géneket hordoznak ami ivarérett korukra gyilkos ösztönné válik. Gyakorlatilag az ő felmenőjük miatt kellett Dezsőt haza importálnom, túlélése érdekében. Revansot vett. A másik indok, hogy nem szeretném őket megtartani a fentiekből adódik. Más fajok lesznek, amiket a jelen pillanatig nem tudtam eldönteni.
Vagyis csak egyet...
A faj neve pedig nem más mint: Sciaenochromis fryeri „Ice berg”
Ám erről majd később. :)
Ám erről majd később. :)