2013. december 27., péntek

2013 vége

Az előző bejegyzéshez képest pár dolog változott. Szinte fix lett az út időpontja. A főnök tudja, félig bele is egyezett. Ez pozitív. Úgy döntöttem jön velem egy komoly fényképezőgép is, mert ha nem örökítem meg, azt életem végéig megbánnám.

Mivel szép volt az év vége, és az anyagiak is azt mutatták megvettem ma az új gépet, a technika 2011-es, ám hatalmas külömbség a D60 után. Az optika piszok jó. A 18-55-ös képéhez képes láthatóan szebb képeket csinál. Api 18-135-ös obija sem csinál szebb képet. Szóval egyszerűen eddig elégedett vagyok. Holnap lesz egy kis-csoportos inda fotós fotózás, mi-más. :)

Sajnos a régi memória kártyám tönkre ment, így azt is kell szerezni, de legalább valami jobbféle lesz.

Mivel bejegyzés nincs kép nélkül, ezért az első képek kerüljenek hát fel.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  


2013. december 17., kedd

A következő már a végállomás

Most ne csak az akváriumról legyen szó.

  Tehát, zárjuk az évet, még pár nap van hátra a munkából, a cégnek idén nagyon jól ment a sora, jó projekteket kaptunk, egyszóval szerintem jó évet zártunk. Ennek megfelelően a múltévi énemhez képest én is sokat fejlődtem, pozitívabban látom önmagam, és képességeimet. Nem terveztem pedig, lehet nőtt kicsit a fejem lágya még. Sok változást nem is terveztem, nem is vártam. Illetve akartam, de nem terveztem meg alaposan, ennél fogva nem vártam hiú reményeket. De nem érzem hogy negatív lenne, idén tényleg több dolog meghatározó volt, ami hatással lesz a jövőmre.

  2014-re viszont van legalább egy komoly tervem. Egyszer lázba hoz, és azonnal bele kezdenék, máskor pedig félelem fog el, hogy miként is fogom kezelni a számtalan idegen és távoli dolgot.
Életemben nem jártam még külföldön pár napnál tovább, most pedig arra vállalkozom, hogy egy országot átsétáljak.
Soha nem szakadtam ki az otthon nyugalmából, de vágyom rá mintha valami tiltott falat lenne, egy új kezdet. 
Mert ez az , a gyökerekről való leválás, ha nem is olyan hosszú időre, de nagy távra, egy életre szóló élményre. Viszont ami jó, hogy a kíváncsiság, és felfedezni vágyás erősebb a félelemnél, így nem fogok meghátrálni. Ez picit önmagam biztatása is. Nem egyszerű, nem vagyok felkészülve. Sem fizikailag, és a Spanyol tudásom is kimeríti Buen Camino-t. Na jó, nem. :)
Igen, Camino de Santiago, honosítottabb nevén a Szent Jakab út. Ugyan leírni még egyszer sem mertem, mintha tilos volna, de a család és közeli barátaim már tudják, hogy életem legnagyobb élményét szeretném megélni jövőév tavaszán. A tavasz kiinduló időpont, amolyan támpont. Sajnos a legfőbb gát a pénz. Ugyanis úgy nem indulhatok el, hogy nincs meg egy biztos bázis, felelőtlen volna, és nem is vallana rám, mivel mindig a biztonság érzet volt a legfőbb szempontom, ha csak tudat alatt is volt oly sokáig, de ez mára tudatos dologgá vált.
Tehát lehet belőle nyár is, vagy ősz. A pénzügyi tervhez hozzá tartozik, hogy úgy célom megvalósítani, hogy ne legyen belőle szenvedés az előtte levő időszakra. Egyszerűen úgy nem tudom érvényesíteni. Ezt többen biztos máshogy gondolják, de én én vagyok.

A cél érdekében frissített Angol tudást kell magamra vérteznem, és alapvető Spanyolt, hogy legalább minimálisan meg tudjam érteni a környezetem, és hogy ők is megértsenek engem természetesen.

A másik pedig nem is a fogyás, hanem a fizikai felkészülés. Ennek érdekében már januártól hosszabb sétákat fogok ejteni, főleg egyedül, és többségében reggel munkába menet. Terveim szerint fokozatosan növelt súllyal a hátamon. A cél súlyt sajnos még nem tudom meghatározni. De terv szerint duplázni fogom, hogy erőnléti problémám ne legyen. Főleg, mert felkészülési időben nem fogok tudni 8 órát sétálni folyamatosan. Nem úgy mint abban az 5-6 hétben amikor csak az lesz. :)

Ennél többet nem szeretnék még leírni. Az ötlet - hogy írásosan is meglegyen - augusztusban született, és ismerve magam, hosszú ideig senkinek nem beszéltem róla, mondván mi van ha meggondolom magam. Aztán szép lassan ahogy pont odaillett elő-elő került a téma.

És mivel a cím érvényes az akváriumra is, egy kicsit arról is firkálnék.

A zöld kocka mint a cím mondja, a végénél jár már. Nem tudom hova fejleszteni, eddig agyban nem jutottam el. A parvula még lehetne dúsabb, de nem sokkal lesz. Viszont az új terv kinőni az akváriumot. Ízlésesen, természetesen. Ennek érdekében a jelenlegi növény állományt megtartom, sőt nagyon újakat nem is kell beszerezzek. Ami új lesz az a talaj, kell pár új kő, és egy vagy kettő komoly vasfa, vagy gyökér, amely kilóg az akvárium vizéből, és afölött érvényesíti majd magát több növényem.
Szeretném ismét üzemben tudni a nagynyomású co2 rendszert, azért az élesztős módszer, nem olyan olcsó, és van vele probléma. Ha épp unom, akkor nem foglalkozom vele, és azt a növények hosszú távon nem hálálják meg. Szeretik a megszokott gondoskodást...
Tehát lesz anyagi áldozat, kelleni fog új táptalaj, a tápozás megoldott, és ha már beállt a dolog növelem a garnélák számát.

Végül pár utolsó-előtti kép. Az utolsók jönnek év végén, aztán már csak a bontás-újjáépítés sorozat.




2013. december 7., szombat

106 - A zöld kocka

Száz-hatodik nap.

Avagy ennyi ideje kelt életre a kocka. Az elmúlt héten történt tán a legtöbb beavatkozás. Szép volt szép volt, de nekem valahogy nem tetszett az eredeti layout már.

Szóval ismét úgy döntöttem hogy bekerül a kisebb gyökér is ismét. Mivel a nagyon már gyönyörű dús moha nőtt ezért meg tudtam tépázni úgy, hogy a kicsire is jusson bőven, így belátható időn belül benövi azt is sűrűre.

Egy szó mint száz, van kép, mert mindig van. A kő hátul ideiglenes, amíg megszívja magát a fadarab.