A megmenekült szitakötő

Jövök be percekkel ezelőtt (este tíz után kicsivel), és csak hallom valaki csapkod az életéért, és látom Bélánk sötét kontrasztját. Mondom biztos egy sáska, azokat nem sajnálom, tegyen vele bármit, van belőle még több száz csak itt a hátsó udvarban.

Végül megmenekült a négyszárnyas barátunk, és még engedte azt is hogy csináljak róla egy képet. Szeretett volna végre nyugodtan pihenni, hát végre megteheti.

Keddi Kánikula Ketten

  Bélával ketten maradtunk itthon a minap, estfertályt. Szőrös kis családtagunk kiült bámészkodni, mint nála minden nyáron megszokott valamely ablakba. Most épp az utcát nézte, nem a hátsó udvart. Én közbe megejtettem a féléves áttisztítást, átkenést, kapott négy prizmát a két kerék.

  

ez utóbbit remélem apám anyám nem látja, ha meg egy idő után igen nem néznek rám csúnyán. Nagyon.

Vissza a kályhához.

A tegnapi zsákba macska végeredménye... A régi első layout lett, amikor kézhez kaptam a gyökereket.

Még fogok rajta igazítani, de már nem szeretném stresszelni a lakóimat. Épphogy látható, hogy a szűrő beömlője csupaszon nyomatja a vizet. Hát meguntam az esőztetőt, és láttam egy kollégánál hogy neki is így megy, így jónak véltem az ötletet. 

Na ennyi, megyek főzni.

Rámjött az ötperc

Hajjaj nagy a baj. Vagyis nem, nem történt semmi sem, csak tudtam hogy ez lesz. Rendezkedni kellett. A végét már látatlanba csináltam. Íme egy esti kép, reggel lesz egy tiszta. :)

Státusz: Nyár van!

Kétszáz éve nem írtam. Ez annak betudható, hogy semmi változás nem történt érdemben. De mivel a kezembe került a nikon, és múlthéten vettem két nagyobb növényt hogy legyen is valami a medencébe, no-meg csináltam egy komoly tisztítást, szűrőbe betét cserét, mára kristályosan tiszta víz volt már bent.

Tehát ennyi, majd lesz változás ősszel, de szerencsére még egy darabig nyár van. :)